- augusztus 20. 5 óra 7 perc Horthy István és kora-eltérő megközelítésben c. kötet műfaját tekintve dokumentumgyűjteménynek, forrásanyag összeállításnak nevezhető. A felhasznált anyagok különböző világnézetű, eltérő társadalmi helyzetű írók és nyilatkozók nézetét, álláspontját tükrözik. A kötet összeállításánál kiinduló szempont volt a tárgyszerűség, a tényszerűség, annak bírálata nélkül. A nézetek ütközése közben a T. Olvasó a tényekből maga ítél, véleményét így sajátjának tekintheti.
Azt azonban látni kell, hogy nemzeti múltunkról információt adni kötelesség. Nem kerülhetjük el akkor, hogy szembenézzünk önmagunkkal. Mindez segíthet abban, hogy tudatunkban legyőzzük a téves egyszerűsítéseket.
Nem vállalkozik a könyv a második világháború, azon belül a második magyar hadsereg tevékenységének elemzésére és értékelésére, mert azt már mások szakavatottan elvégezték. Arra viszont vállalkozik, hogy ezúttal is emléket állítson annak a kétszázezer magyar katonának – köztük a repülősöknek is –, akik közül csak minden mások szakavatottan elvégezték. Arra viszont vállakozik, hogy ezúttal is emléket állítson annak a kétszázezer magyar katonának – köztük a repülősöknek is –, akik közül csak minden negyedik tér vissza családjához.
A második magyar hadsereg harcrendjébe volt beosztva egy repülődandár is, amihez mintegy 100 különböző típusú és rendeltetésű repülőgép tartozott. A hadseregen belül elitnek számítottak. Itt teljesített szolgálatot Horthy István repülőfőhadnagy is, aki 1942. VIII. 20-án harci feladatának teljesítése közben 38 éves korában életét vesztette. Fiatal feleségét, másfél éves kisgyermeket hagyott hátra. Egy volt a százötvenezer katona közül, akik nem térhettek haza.
Miért foglalkozik munkánk éppen Horthy Miklós repülőfőhadnaggyal? Többek között azért, mert ő az akkori Magyarország második legmagasabb közéleti tisztségét is betöltötte, kormányzóhelyettes volt. A frontról történő visszahívás már megtörtént, amikor életét vesztette. Halálának körülményei talán még ma, 46 évvel a történtek után sem tisztázottak teljesen.
De mégis „hogyan történt”-ek az események? Horthy repülőfőhadnagy végülis merénylet áldozata? Vagy részegen akart repülni? Vagy talán rossz pilóta volt? Vagy a tragédiához vezető különböző körülmények együttes és váratlan fellépéséről van szó?
Erre a kérdésre keressük a választ könyvünkben és T. Olvasónk a könyvben összegyűjtött információk birtokában maga tudja a választ megadni. Az eltérő nézetek képviselői azonban megegyeznek abban, hogy őt is a tragikus sorsú magyar hadsereg áldozatai között kell számon tartani, azok közé tartozott, akik a legdrágábbat, életüket áldozták az egykori Magyarország vélt érdekeiért.
Abban is egyetértés van, hogy Horthy István is sokat tett a magyar repülés fejlesztéséért, amivel a könyv is foglalkozik. Időszerű erre utalni akkor, amikor 1989. X. 14-én lesz 80. éve annak, hogy a Budapestre látogató Blériot-tal először emelkedett magyar földről ember a levegőbe!
