„Drága Tamara! Nem arról akarok neked mesélni, hogy mennyire szeretlek, ezt tudnod, érezned kell. Azt sem szeretném bizonygatni, hogy ártatlan vagyok, de mégiscsak börtönben voltam akkor, amikor megszülettél. Képtelen vagyok belenyugodni az igazságtalanságba. Ha úgy érzem, igazam van, akkor egyszerűen nem érdekel, hogy ki az ellenérdekű fél, és mekkora hatalma van. Harcolok, amíg bírom erővel. Amikor ezeket a sorokat olvasod, már sokat értesz a világból. Nem kérem hát, hogy higgy nekem . Annyit szeretnék csak: hallgass meg! Próbáljuk együtt megérteni, mi, miért és hogyan történt velem.”
