Egyszer régen, még a történelem előtti időkben, valamelyik ősünk - talán egy sikeres vadászat után, elgémberedett tagjait melengetve - a tűzbe ejthetett egy húsdarabot, amely szokatlan, ínycsiklandozó illatával összecsődítette a környék apraját-nagyját. A hús egy kicsit égett volt, egy kicsit rágós, egy kicsit íztelen, mégis valami új, valami más! Aztán valaki kitapasztalta, hogy jobb ízű, ha nem a parázsban, hanem fölötte, kihegyezett botra szúrva sütik; másvalaki meg kitalálta, hogy két leszúrt villásbot nyársforgatásra is alkalmas...
