A Maroni folyó sellőin-zúgóin, Suriname és Francia Guayana határvidékén bekövetkezett hajótöréssel kezdődött minden, vallja André Cognat. A kalandvágyó fiatalember - eredetileg Lyonban fémmunkás - 1961-ben nekivágott csónakján, hogy megismerje a trópusi őserdőt, az indián törzsek életét. A civilizált javait elvesztő és majdnem tragikus véget ért fiatalember a Maroni partján élő vajana indián törzs tagjai mentették meg, és magukhoz vették. A befogadás meghatóan emberi módja alapvető élménye maradt Cognat-nak, aki azóta - rövid franciaországi hazatérését leszámítva - a vajanák közt él. Antekume - ez főszereplőnk indián neve, nagyszerűen alkalmazkodik az őserdei élethez, a „másik” élethez, amelyben minden megragadja: az indiánok örömei, kedvessége, megnyugtató szépsége. A „másik” élet választásában fontos mozzanat hogy egy törzsfőnök a fiává fogadta, és csak tovább mélyítette az indiánokhoz fűződő érzelmeit, hogy egy indián asszony lett Cognat élettársa.
E kötet közvetlen beszámoló a vajana indiánok hétköznapjairól. Cognat indiánokkal együtt vadászik, részt vesz az ünnepeiken, (sikertelenül) gyógyíttatja magát varázslókkal, felkutat egy még primitív szinten élő indián törzset, iskolát épít és vajana nyelven oktatja a gyerekeket, felcserként gyógyító tevékenységet folytat, a gyarmati közigazgatásban az indiánok képviselője - egyszóval indián módra él. E mű az indián hétköznapok egyhangúságát és izgalmait rendkívüli közvetlenséggel közvetíti. Kitűnő olvasmány és egyben hiteles élménybeszámoló.
