Marcus Gavius, az Apicius nemzetség legnevezetesebb sarja Tiberius korában élt Rómában, i. sz. az első században. A „feneketlen torkúnak” (Plinius így nevezte), a „falánkság díszpéldányának” (Juvenalis írta róla), „a mártások babérkoszorús királyának” (Tertullianus dicshimnusza szerint) leszármazottja – egy későbbi Apicius – marinírozott osztrigát küldött Traianusnak ajándékba. A pompás, könnyű ínyencség frissen érkezett meg a császár dáciai táborába. A „nagy szakácsmester” előírása szerint készült, zamatos, „tengeri gyümölcsök” Traianust és kortársait az apiciusi ételek rabjává tették. Receptjeit lejegyezték és tíz könyvét a „De re coquinaria” címen őrizték meg és terjesztették. Seneca bár vegetáriánus volt, s megvetette a terített asztal örömeit, „a gasztronómia bajnoka” címével tüntette ki a híres gourmand-t.
A középkor lélekcentrikus szemlélete mostohán bánt a testi élvezetekkel, a bölcs pápák mégis felfigyeltek Apicius diétás fogásaira, s hőn szorgalmazták fogyasztásukat.
A XVI. században már orvosi könyvekben szerepelt a köretek, fűszerek, mártások leírása; a házi fortélyokról, a tartósítás „művészetéről” szóló fejezetek tankönyvbe kerültek. Az újkori Apicius-hívek a szépség és egészség megőrzésének titkát olvasták ki soraiból.
E mostani kiadás – a harmadik évezred küszöbén – történelmi, művelődéstörténeti értéke mellett hasznos receptkönyv a modern kor embere számára. A híres francia gasztronómus, Brillat-Savarin – Apicius kiváló ismerője és méltatója – írta könyvéről 1825-ben: „Mondd meg, mit eszel, s megmondom, ki vagy.”
