Balázs Béla meséi 1907 és 1918 között születtek. Az író nem követ egyetlen stílust, minden meséje más. A szecesszió sokféle, eklektikus érzékenysége jellemzi őket. Van köztük indiai, kínai mese, de olyan is, mely a magyar néphagyományba vagy a középkor legendáinak sorába illeszkedik; északi tájak hangulatát idézi, a művészsors fájdalmát és magányát fejezi ki fantasztikus költői látomásával. A mesék nyelvi gazdagsága külön figyelmet érdemel: az író újraértelmezi, újraalkotja a műfajt.
