Sebestyén Ádám a bukovinai székely telepesek története, népdalai és földművelése után népmeséik összegyűjtéséhez és a ma élő, illetve a közelmúltban elhunyt kiemelkedő mesemondók bemutatásához fogott.
Már Sebestyén Ádámban felmerült a kétség, tudnak-e a ma élő bukovinai székely mesemondók újat mondani a korábban gyűjtött mesekincs gazdag előzménye után. Fábián Ágostonné meséinek olvastán feltétlenül igennel kell válaszolnunk, bár hiányzik a mesék mögül a kiváló mesemondó előadói varázsa, mert hiszen meséit nem tőle magától halljuk, hanem kinyomtatva olvassuk. Meséi azonban még így, olvasva is igaz gyönyörűségére fognak szolgálni felnőtt- és gyermekolvasónak egyaránt, s tanulságos nyersanyagot biztosítanak a mesekutatónak.
