Albert Camus két legfontosabb, klasszikus drámai művét tartalmazza a kis kötet. Camus különös egységet valósított meg e két művében: mindkét dráma a francia egzisztencializmus alapmondandóit sűríti magába, valóságos filozófiai traktátusok, ugyanakkor élő, vérbeli drámák, remekül előadható, minden filozófiai műveltség nélkül is érthető-élvezhető irodalmi produkciók. A Caligula történelmi díszletek előtt játszódik, hőse azonban természetesen nem az ókori császár, hanem az ő „álarcában” az egzisztencialista világbavetettséget, a határhelyzetben állás ellentmondásait, a világ és az emberi egzisztencia abszurditását felismerő és végiggondolni tudó és akaró modern ember, akinek ki nem mondott alap axiómája a híres-hírhedt dosztojevszkiji tézis: ha isten nincs, mindent szabad. Caligula vérgőzös tettei, gyilkosságai és abszurd, „ingyenes” (action gratuite) kihívásai környezete. a világ és az üres ég ellen mind-mind próbálkozások önmaga, az ember, az emberi szituáció, a cselekedetek értelmének megfogalmazására. ; A Félreértés kevésbé tűnik tézisdrámának, ám köznapibbnak látszó cselekménye mögött itt is filozófiai problémák és kategóriák húzódnak meg. Anya és lánya, akik fogadójuk vendégeinek meggyilkolásából kívánnak anyagi biztonságot szerezni későbbi éveikre, egyszer különös vendég elszállásolására kényszerülnek. Jan, a gazdagnak látszó fiatalember húsz éve eltűnt fiuk. A gépezet azonban leállíthatatlan, ez a vendég is szükségszerűen úgy végzi, mint számos elődje. A mű véres iróniája a modern antropológia egzisztencialista alapfogalmainak, az inkognitónak, a determinációnak, az akaratszabadságnak, a tékozló fiú visszatérése lehetetlenségének klasszikus bemutatása és értelmezése. A két klasszikus remekmű – minden gyakorlott olvasónak ajánlható.
