"García Márquez álma végül valóra vált:
– Hihetetlen! Még soha nem láttunk semmi ilyesmit Aracatacában, egészen
lenyűgöző.
– Hát neked, Mariluz, mi tetszett leginkább?
– A sárkány.
– Szeretnéd hazavinni?
– Igen, hogy az apám ne szidjon le.
– És még mi tetszett ezen kívül?
– A fiúk rockzenéje.
– És neked, Estrella?
– Tetszett a vagon, ami kívül lángol, belül pedig nagyon hideg. Nagyon
király az is, amikor havat fújnak, és az emberek elfutnak."
Manu Chao és barátai váltották valóra Gabito álmát: 1993-ban egy ócskavasból összeállított mutatványos vonattal nekivágtak Kolumbiának, hogy a Száz év magányban megismert Melchiades mintájára elvigyék a gerillák uralta országba a vidámságot, a szeretetet – a csodát.
Az úton egy közismert újságíró is velük tartott: Manu édesapja, Ramón. Ő a vonat krónikásaként vetette papírra ezt a regényes naplót, melyben megismerjük Kolumbiát, a tájat, a történelmet, az embereket; megismerjük a francia fiatalokat, amint a valósággal szembesülnek; és megismerjük az apát, aki elkíséri két fiát egy különös útra, mely mindannyiuk életét megváltoztatja.
