Minden nagy alkotónak van egy játszótere, ahol nem kell az elvárások szerint viselkednie. Agatha Christie is írhat olyan történeteket, amelyekből hiányoznak azok a tipikus fordulatok, melyeknek köszönhetően világhíres lett.
Mondjuk a novellában nem követnek el igazi gyilkosságot, és Poirot figurája egy gyerekes csíny csetlő-botló áldozataként tűnik fel. Ugyanakkor számtalan módon köszönnek vissza az írásokból azok a megoldások, melyek az írónő klasszikus alkotásait híressé tették.
Agatha Christie bármely történet megformálása során képes arra, hogy folyamatosan, ugyanakkor remek kompozíciós érzékkel adagolja a váratlan fordulatokat, és mikor már kényelmesen hátradőlve azt hinnénk, hogy sejtjük a végkifejletet, ő megint rácáfol elvárásainkra. Ezért szeretjük.
