„Derék barátom,
leveled kézbe vettem, és minden részlete érthető volt. Igen, én beleegyezek, hogy te Bafutba jössz két hónapra az állatok miatt, meg túl boldog leszek, hogy neked adhatom az egyik házat a táboromból, ha meg fogunk egyezni a lakóbérben.
Szívélyesen üdvözöl Bafut Fonja"
A fenti levél kézhezvétele után Gerald Durrell azonnal szedte sátorfáját, és indult Bafutba, ahol megismerkedett a Góliát-termetű, sajátos angolsággal beszélő és az alkoholtartalmú italokat mindennél jobban kedvelő (és bíró) uralkodóval: Bafut Fonjával. A gyűjtőút sikeresnek bizonyul: Gerald Durrell számos figyelemre méltó példánnyal gyarapíthatja egzotikus állatainak gyűjteményét és eközben nem egy emberi csudabogárral is megismerkedik. Érdeklődéséről, vonzódásairól számos könyve tanúskodik – gondoljunk a Családom és egyéb állatfajták-ra s a többi bűbájos Durrell-könyvre –, és ez a korai kameruni expedíciója is meggyőz arról, hogy állatoknak-embereknek nagyszívű, értő barátja Gerald Durrell (aki egyébként derekasan állja a versenyt a bafuti uralkodóval a rafináltan kevert italok élvezete terén).
