Vitányi Iván: Egyharmadország (Elvek és utak)

„Jó öt évvel ezelőtt (1979-ben) kezdtem el azon gondolkozni, hogy van nálunk Magyarországon egy bűvös határ: minden, ami működik, csak egyharmad részben működik jól.” Ez Vitányi Iván könyvének (előszavának) első mondata. S ezzel már értjük is a címet, s a témában is „otthon vagyunk”. A társadalom életének különböző területeiről szerzett példák is ezt az arányt mutatják. Egyharmadországban élünk. „Létrejöttek benne a második társadalmasulásnak megfelelő intézmények, szervezetek, mechanizmusok, apparátusok, lehetőségek, de még szervetlenül épülnek bele a társadalom egészének szövetébe. Hatásuk ezért egyharmadnyi a bennük rejlő optimumhoz képest.” A feladat nyilvánvaló: a szocializmus tényleges megvalósulásához egyharmadországból legalább kétharmadországgá válni. Mindebben nélkülözhetetlen szerepe van a kultúrának. Ahogy kultúránk, kulturáltságunk egész társadalmi életünk alakulására kihat, ugyanúgy az egyharmadország képzetét sem lehet túlhaladni a társadalom egyik vagy másik elemének továbbfejlesztésével. Az egészet kell szem előtt tartanunk, az egészről gondolkodva lehet és kell továbbjutnunk.

S hogy ez az előszóban megfogalmazott eszmefuttatás mennyire nem tetszetős elmélet Vitányi mentalitásában, hanem embert és környezetet formáló magatartás és következetes cselekvés is, azt bizonyítja az egész tanulmánykötet. Az írások többsége az elmúlt tíz-tizenöt évben keletkezett, mindahány társadalmi, kulturális továbbfejlődésünk érdekében, az értelmiség jövőt formáló felelőssége tudatában.