Nagyon örülök, hogy egy kis házra vágyik s egy nagy kertre. A megvalósításra azonban két-három évvel ezelőtt kellett volna gondolnia. Lássa, az sem igaz, hogy így az ember kiszakad barátai köréből. Nem, hanem inkább szűrőt alkalmaz: csak azok jutnak át rajta, akik valóban barátaink, s akik vállalják a szűrőn való átbújást. Jó barátaim itt is megtalálnak, s ha ide érkeznek, iparkodnak arról beszélni velem, amit fontosnak éreznek. Régebben úgy éltem, mint a kutyák: naponként, percenként megszimatoljuk egymás orrát és farkaalját, megjelöltük a fontos helyeket, s továbbügettünk. Most úgy élek, mint az oroszlán. Ha ellátogat valaki a barlangomba, leheveredik, s nagy ügyek felett mereng. Ha valamiképpen szert lehetne tenni egy kis házra, s egy nagy kertre, ne féljen barátai elkallódásától. Aki elkallódik, menjen Isten hírével. Ki sem mondhatom, mennyi csodálatos tapasztalatra tettem szert a barátaim felől. Nincs hatszáz, mint annak idején, de van öt-hat, azonban ez szilárd, komoly, szép barátság, teli örömmel s jótékony hatással. Sohasem éreztem annyira, mint most, hogy a szeretet láthatatlan gyűrűje vesz körül. S hogy mennyire nem vagyok egyedül. Ez is helyzetem áldott voltához tartozik.
(Kodolányi János 1951-es levélrészlete Mikes Klárának)
