Amikor Wagner doktornő megpillantotta Johanna sápadt, beesett arcát, hirtelen ismét szívébe markolt a fájdalom. Fiatal emberek, akik idesodródtak ebbe a földi pokolba!
Mi lesz velük később? Mert az orvosnő nem nagyon hitt abban, hogy a drogról le tudnak szokni, vagy legalábbis csak igen kevesen.
– Nem mondok semmit! – szólt ellenségesen a fekvő lány anélkül, hogy Sabine bármit kérdezett volna tőle.
Az ágy mellé húzott egy széket, ráült, és megfogta a lány sovány kezét. Halkan, szelíd hangon szólalt meg.
– Kedves Johanna, én csak gyógyítani akarlak. Amikor a diszkóból behoztak, meglehetősen rossz állapotban voltál. Áruld el nekem, mióta élsz kábítószerrel? Ígérem, még a kórlapodon sem tüntetem fel.
