Fazekas Patrik: Antiferromágnesség és szimmetriasértés
A szilárd testek fizikájának egyik középponti kérdése annak kiderítése, hogyan lehet a megfogható méretű makroszkopikus testek mágneses tulajdonságait magyarázni az azokat alkotó atomok mikroszkopikus kölcsönhatásaiból kiindulva. A kérdés az utóbbi időben azáltal tart nagy érdeklődésre számot, mert egy még tágabb jelenségkör: az ún. spontán szimmetriasértés egyik legkönnyebben tanulmányozható esetét ismerték fel benne. A testek mágneses állapotának szimmetriája ugyanis általában alacsonyabb fokú, mint az atomok közötti kölcsönhatások szimmetriái, és így a mágnesség bizonyos értelemben a mikroszkopikus szimmetriák "sérüléseként" jelentkezik. A tanulmány részletesen áttekinti az antiferromágnesség problémakörében végbement fejlődést a kezdetektől napjainkig. Behatóan tárgyalja a szimmetriasértés felléptének egy új kritériumát, majd ennek segítségével rámutat az antiferromágneses rendszerek egy minőségileg új állapotának lehetőségére.
Watterich Andrea
Ponthibák adalékolt alkáli-halogenidekben
A témakör megválasztása a hazai hagyománnyal is összefügg, és tiszteletét kívánja kifejezésre juttatni egy nagyszerű kísérletező egyéniség, Gyulai Zoltán emléke előtt, akinek az alkáli-halogenideken kapott eredményei a kristályhibák és kristályképződés területén az első alapvető felismerések közé tartoznak, s akinek iskolateremtő egyéniségét csak a felszabadulás után értékelték. Ekkor bontakozott ki hazánkban ezen a területen az a tudományos iskola, mely számos, nemzetközileg is elismert jelentős eredménnyel járult hozzá a "Szilárd testek kutatása" országos főirány terveinek teljesítéséhez.
Ez a tanulmány a szilárdtest-fizikán belül klasszikusnak számító tudományág új eredményeit tárgyalja, melyeknek elérésében a hazai szerzőknek is lényeges szerepük volt. Az adalékolt alkáli-halogenid kristályok fontos szerepet töltenek be az optikai iparban, ezért a tanulmány az ipari alkalmazások szempontjából is jelentős.
