A tökéletesség pillanatában felismerjük önmagunk és minden létező spirituális tökéletességét. A tökéletesség sosem a múltról vagy a jövőről szól. Csak és kizárólag a jelenre vonatkozik. Szeretetre méltók vagyunk akkor is, ha úgy érezzük, követtünk el hibákat. Bármit gondoltunk, éreztünk vagy tettünk is, nem akadályozhatja meg, hogy itt és most, a jelenben felismerjük tökéletességünket.
Minden szenvedésünk abból ered, hogy nem vagyunk hajlandóak elfogadni és élvezni az életet úgy, ahogy van, valamint abból a bizonytalanságunk szülte igyekezetből, hogy jobbá tegyük önmagunkat, kapcsolatainkat és a világot, amelyben élünk. Ha felhagyunk végre a hibák keresésével és jobbítási kényszerünkkel, életünk teljessé válik, telve energiával és célokkal. Semmi sem hiányzik, semmi sem kevés, semmi sem csorba. Tökéletes úgy, ahogy van.
