A 10-18 éves korosztálynak szánt olvasókönyv a kezdetektől máig kíséri nyomon és mutatja be az olvasás- és könyv-, majd könyvtárkultúra hazai kialakulását és fejlődését. A tudós Fülöp Géza a kétkötetes művel azt is bizonyítja, hogy gyerekek, fiatalok számára is lehet olyan olvasókönyvet írni, mely bevezeti őket a nemzeti múlt tudományosságának alapjaiba, a felnőtteknek pedig egyenesen gyönyörűséget jelent, örömet okoz ismereteik felidézésében és nem kevésszer tudásbeli hiányaik pótlásában.
A kézzel írott könyv (kódexeink, krónikáink stb.) tudásátadó szerepétől indul el az első kötet, hogy megannyi állomáson keresztül eljusson a szabadságharcig. Eközben módszeresen használtatja a fiatalokkal – irodalomból és történelemből szerzett – tudásukat, hogy könnyebben kapcsolhassa hozzájuk az olvasáskultúra, a könyvkiadás és a könyvtári szerveződések eredményeit. A kollégiumi könyvtárak és a nagyszombati egyetem könyvtárának bemutatása alapján más megvilágításban érzékelhető Misztótfalusi Kis Miklós életútja és személyes tragédiája. A mai nagy közgyűjtemények működése mind a 19. századi hagyományokban gyökerezik. Mi sem mutatja fényesebben a kor szellemét, illetőleg Széchényi Ferenc esetében azt is messze meghaladó gondolkodását, mint az a tény, hogy a nemzetnek ajándékozott könyvtárát – a mai nemzeti könyvtárat – a „köz használatára szánta”.
A második kötet a politikai sajtó önkényuralmi időszakával kezdődik, irodalmi és tudományos könyvkiadásunk, majd a polgári könyvkiadás megalapozásával folytatódik. Valóságos hírlaptörténet és kiadástörténet bontakozik ki az olvasó előtt, miközben nem hanyagolja el a nyomdászattörténetet sem. A kötet a második világháború utáni rövid kultúrtörténeti kitekintéssel zárul. Sok és jellemző kép szemlélteti a mondanivalót, figyelemre érdemes a kötetek margóján található Képkalauz, mely az ábrákhoz fűz a képjegyzéken kívül, magyarázatokat. – Fülöp Géza könyvét nem csupán az alsó és középfokú oktatásban, de valamennyi könyvtártípusban kézikönyvként kell forgatni.
