A Gályanapló kivételes szellemi élmény, mert olyan napló, amelyben minden személyes és semmi sem esetleges, olyan írásmű, amelynek minden mondata arról tanúskodik, hogy mind a történelembe vetettség, mind a hétköznapi történések a legalkalmasabb formát jelentik a transzcendencia megélésére. Ez a könyv segít a nem-felejtésben. Segít, hogy ne felejtsük el túl hamar: diktatúrában éltünk. Egyetlen mondatában elfér negyven év tapasztalata: „Eddig a hazugság volt itt az igazság, de ma már a hazugság sem igaz.” (Temesi László) „Napló-regény: legszívesebben így definiálnám. Napló, mert harminc éve vezetett följegyzéseimből áll; és regény mert végül is egy megtett útról tanúskodik. Formája, tartalma az epika örök alapképlete: a hős kihajózik, vándorol, majd megérkezik valahová. A klasszikus minta szerint persze haza kellene érkeznie. Hősöm számára azonban ez a fogalom – akárcsak mind a többi – meglehetősen problematikussá vált.” (Kertész Imre) „Nekem ugyan nincsenek "identitásproblémáim”. Hogy „magyar” vagyok, semmivel sem képtelenebb annál, mint hogy „zsidó vagyok”; s hogy „zsidó” vagyok mivel sem képtelenebb, mint hogy egyáltalán vagyok." (IC.L)" Én sose gondoltam arra, hogy zsidó vagyok, leszámítva a veszélyeztetettség pillanatait." (K.I)
