lma egyszer csak felriadt. Nincs mese, gondolta, ki kell rakni a szobából ezt a nyavalyás moszkitót. fogta a zseblámpáját, s várta, hogy a moszkitó ismét rákezdjen. Fölhangzott a különös zümmögés, Velma azonnal zseblámpát gyújtott. Csönd… Lekattintotta a zseblámpát, és a sötétben az ablakhoz lépdelt… Az ablak nyitva volt. Velma anélkül, hogy meggondolta volna, mit tesz, fölrántotta a sötétítő függönyt, zseblámpájával célba vette a gyanús árnyékot, és megnyomta a kapcsolót. Élesfehér fénykéve hasított bele a holdvilág olvadt ezüstjébe. A nagy lencséjű lámpa erős fénycsóvája hajszállal a guggoló ember mellé világított. Velma ráirányította a nyalábot. És akkor két kékes közepű, narancssárga villanás a sötétségből, két éles, száraz csattanás a holdfényes táj békéjében, és Velma feje fölött két revolvergolyó ütötte át az ablakot.”
