A másokon való segítés az ember természetes tulajdonságai közé tartozik. A történelem folyamán mindig voltak olyanok, akik felkarolták, segítették a bajbajutottakat egyénileg vagy valamilyen szervezetbe tömörülve. A segítés módja függött az egyén (vagy egyének) erejétől, lehetőségeitől, személyiségétől és a gondoskodás során szerzett gyakorlatától, tudásától. A gondoskodás alapvető teendőit a szocializáció során megtanulhatja az ember, ahhoz azonban, hogy ez a tevékenység szakmává váljon, tanulásra, az ismeretek gyarapítására van szükség.
