Vida Mária évekig élet Japánban. Könyve első részében az ország különböző vidékein tett utazásainak érdekes élményeiről számol be. Különös szépségű tájakkal ismerkedünk meg, jellegzetes népszokásokkal, egy számunkra egzotikus életformával, sokféle emberi sorssal.
A szerző a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem lélektani tanszékének munkatársa. Elsősorban a gyerekekre és nevelőikre fordítja figyelmét, amikor annak titkát kutatja, hogyan tudta épen megőrizni ősi, kifinomult formakultúráját a világ egyik legcivilizáltabb országa.
Megfigyeléseit a legelmaradottabb vidékeken és a legfiatalabbaknál kezdi. Bemutat gyerekeket, akik dadogva beszélnek, de a képek nyelvén tökéletesen ki tudják fejezni magukat, iskolákat, ahol nemcsak tanulni, de álmodozni is szabad, áldozatos életű pedagógusokat, furcsa ünnepségeket. Az élmények mozaikjaitól szinte észrevétlenül jutunk el egy átfogó – és számunkra is igen vonzó –, egyetemes pedagógiai szemlélethez, amelynek a végcélja: elmélyülten szemlélni a körülöttünk levő dolgokat, a gyönyörködés és a felszabadult alkotás útján nevelni az új nemzedéket, hogy életük harmonikus és tartalmas legyen.
Ezért szórakoztató és egyben sok tanulságot rejtő a könyv a távoli földrészek élete és szokásai iránt érdeklődőknek, de különösképpen minden szülőnek és pedagógusnak.
