Van-e még dolgunk a világon? E könyvet olvasva megrendül a lélek, virrasztanak a gondolatok, szellemünk visszalopódzik arra a helyre, amelyet már csaknem feledni tudtunk, s azon pillanatban ér földet, amely sokunk múltjává lett: az ötven egynéhány esztendővel ezelőtti valóságban. Lehet-e felejteni? Szabad-e felejtenünk? Immár kitörölhetetlenek ezek az emlékek az élet könyvéből, az életünk könyvéből.
Jákov Bárzilai Hajnali gyertyafénye világosságot gyújt a lelkünkben, e gyertya lángjánál emlékezünk, megtisztulva a fájdalomtól. Valóság és álmok könyve. A gyermek szemtanú emlékei a poklok pokláról, a Bergen-Belsen-i szögesdrót mögül. Szívünk megperzselődik, egy darabja elveszett a múltban.
És megtörtént a csoda. Néhányunknak megadatott, hogy visszatérjünk az árnyékvilágból. Jákov Bárzilai – az ember ajándékba kapta második életét, hogy művészként beléphessen a mindenség kapuján, és emlékezzék. Tennie kell ezt szeretteiért és barátaiért, akik már nem emlékezhetnek. Tollal a kezében, a papír fölé hajolva, letörli arcáról a könnycseppeket – mindannyiunk könnyeit –, hogy kimondja a kimondhatatlant, hogy megváltsa lelkünk szenvedéseit. Kísérje útján minden szeretetünk és a hajnali gyertya lelkünket elárasztó fénye.
