Jechezékel Hárfeneszt a dési fakereskedőt 1944 nyarán családjával együtt Auschwitzba viszik.
Először házukat és vagyonukat veszik el tőlük, később értéktárgyaikat, azután ruhájukat, végül a hajukat és a nevüket is, hogy a Harmadik Birodalom sorszámmal ellátott rabszolgái legyenek. Amíg dolgozni tudtak maradhattak, amikor már nem bírták a munkát, megölték őket, hogy bőrükkel, csontjukkal, zsírjukkal szolgálhassák tovább Németországot.
Jechezékel Hárfenesz népes családjából csupán hárman maradtak életben: ő, középső fia és legidősebb lánya.
A lágernapló írója több haláltábort is megjárt. Hihetetlen szívósággal és leleménnyel küzdött az életbenmaradásért. Mégis, ha az amerikai csapatok néhány nappal később érnek az ebensee-i lágerbe, aligha éli túl a szenvedéseket.
Jechezékel Hárfernesz nem íróember. Egyszerű polgár, aki átélte a vészkorszakot és utána megírta naplóját.
A könyv erénye, hogy nem csupán a nácik zsidóellenes rémtetteiről beszél, hanem azt is leírja, mit tettek a zsidó a német polgári lakossággal amikor felszabadultak a haláltáborok. Minderről a szemtanú hitelességével mesél.
