A három, egymásba fonódó regény szereplői megszállottan keresik helyüket, identitásukat, valóság és képzelet, élet és elmúlás határvonalán egyensúlyozva.
Az Árnyéklovag főszereplője a szocializmus árnyékvilágának gyermeke, aki az elutasító, rideg vidéki közegből menekül a fővárosba, és aki végigjárja a sodródó értelmiségiek tipikus útját: újságárusítás, amatőr színjátszás, tüntetés, beszervezési kísérlet, majd biztos állás egy nevelőotthonban, később tanítás főiskolán. Kapcsolódását a környezetéhez mindvégig nehézségek kísérik, és mire kibékül azzal, hogy a saját neméhez vonzódik, megöregszik, egyedül marad.
Az Inkubátorgyerek egy születése óta állami gondoskodásban felnőtt fiú útkeresésének reális alapokon álló, szürrealista elemekkel átszőtt története. Élete meghatározó élménye egy speciális otthonban eltöltött néhány év, ahonnan kikerülve végképp elveszettnek, gyökértelennek érzi magát. Miután kipróbálja az érzelmek nélküli szexualitás többféle módozatát, érdeklődése megszűnik a testi kapcsolatok iránt. Vágyaiban egykori osztálytársa,
Valentin képe jelenik meg újra meg újra, akiről pontosan senki nem tudta, hogy inkább fiú volt, vagy inkább lány.
Az Észak vonzásában című, harmadik részben a véletlen egymás mellé sodorja őket, lehetőséget kínálva a megnyugvásra, az egymásra találásra. Akár szövetségesek, barátok is lehetnének, ha időben megtanulták volna, hogy miként lehet megélni és kifejezni érzelmeiket.
