Havas Henrik: A bűnről és bűnhődésről

1982-ben történt, 20 éves voltam… Én leköptem az egyik úriembert. Így történt… Abban az időben az önkéntes rendőrök képviselték a hatalmat, és amikor én ezt az embert leköptem, azonnal bezárták az étteremajtót, kivonult a rendőrség, és engem elvittek… Első fokon kilenc hónap fogházbüntetésre ítéltek, éppen annyira, amennyit előzetesben leültem. Kezdtem ellenségévé válni a társadalomnak. Tudatosan… mert elkönyveltem magamban, hogy ha egy ilyen dologért engem a társadalom az ellenségének tekint, akkor azzá is válok… És ellenségévé váltam a társadalomnak.”

„A hiba az volt, hogy meghalt. Ezt ő rontotta el, nem ájult el. Ha van annyi esze, tudja úgyis, felfogja, hogy mi ketten vagyunk, két fiatal srác, erősebb, mint ő, elájul és kész, akkor nincs semmi.”

„Mondtam a csecsennek, hogy van nagyon jó minőségű márka, mondták, nem számít, ha szar minőségű is, csak hozzam. Több százezres tételekben vették át az egészet. Kérdeztem tőlük, hogy mi a francot csináltok ezzel a sok hamis pénzzel: el sem tudtam képzelni, hogy lehet ezt eladni, és akkor mondták, hogy nem kell sokat foglalkozni vele, betesszük a széfbe, kivesszük az eredetit, egy hónap múlva csinálunk egy revíziót a bankon belül, a pénztárosokat letartóztatjuk, hogy bevették a hamis pénzt, ennyi. A biztosító fizet, úgyhogy nagyon egyszerűen megoldják a dolgokat.”