Háy György: Repülők, műszerek, emberek

A ​könyv címlapján a MALÉV egyik TU-154-es típusú utasszállító repülőgépének pilótafülkéje látható, kb. húsz másodperccel azelőtt, hogy földet érne a Budapest-Ferihegyi repülőtér „31-es jobb” leszállópályáján (1). A bal oldalon ülő kapitány (2) vezeti a gépet, míg a másodpilóta (3) a gázkarok (4) mozgatásával szabályozza a három sugárhajtómű tolóerejét. A rádiómagasságmérő (5) jelzése szerint pontosan száz méternyire vannak a talajtól, de másodpercenként négy és fél méternyit süllyedve közelednek hozzá, ahogy azt a variométerek (6) mutatják. A repülés sebességét (7) a könnyebb leszállás érdekében 280 km/h-ra csökkentették, amit a teljesen kibocsájtott fékszárnyak (8) tettek lehetővé. A futókerekek kibocsájtott helyzetét zöld lámpák (9) kigyulladása bizonyítja. A műhorizontban (10) mozgó függőleges és vízszintes mutatók pontosan középen vannak. Ebből tudhatják a pilóták, hogy jó helyen, az útjukat kijelölő rádiósugár közepén repülnek, akkor is, ha a leszállópályát köd, vagy hóesés takarja. A földi irányítószemélyzettel a kapcsolatot mikrofonos fejhallgatókkal (11) összekapcsolt URH rádióberendezések segítségével tartják.
Ez a villanásnyi helyzetleírás talán kedvet csinál a könyv elolvasásához, és hűen tükrözi azt, amiről szól: repülők, műszerek, emberek.