Kis szünet következett a beszélgetésben. A sánta és a sörhasú elfeküdt a fotelban, belőlük sem lehetett látni semmit. Fehér füst tekergőzött a plafon felé, mintha ez jelezte volna, ők is ott vannak. – Maga eléggé benne van a szarban – szólalt meg újra a főnök. – Sikerült megszöknie, szinte hihetetlen módon …. Ezzel bebizonyította, hogy nagyon ügyes. De a rendőrök keresik. Ma reggel már hatszor hallottam a személyleírását a rádióban… Elhatároztuk, hogy mi segítünk magának…De még nem tudjuk pontosan, kicsoda maga. Mint ahogyan a rendőrök sem tudják, mert nagyon okosan hallgatott… Csakhogy ez nálunk nem módszer. Itt beszélnie kell. És úgy vigyázzon, mindent ellenőrizni fogunk… Egyetlen hazugság, s valamelyik éjszaka kitesszük a rendőrkapitányság előtt, Budapesten persze… Ha igazat mond, akkor nem lesz baj… Akkor találunk magának olyan munkát, amiből meg is gazdagodhat… Én ennyit akartam mondani…
