„Az erkélyajtó felé fordított fotelben egy férfi ült… Háttal a bejáratnak. Cicero azonnal rászólt, négy nyelven is megismételte. – Ne mozdulj, mert lövök! – zakója zsebébe dugta a kezét, s úgy tett, mintha pisztolyt tartana. A hívatlan látogató nem mozdult. – Tartsd fel a kezed! Semmi. – Tartsd fel a kezed, érted? Semmi. Cicero a fotelhez óvakodott, s bal alsókarjával, hátulról átfogta a férfi nyakát. – Na, hadd lássam, ki vagy… – Lassan eléje lépett. S szinte visszahőkölt a megdöbbenéstől. Nem férfi volt, hanem egy rövidre vágott hajó nő. Amikor elengedte a nyakát, előrebukott a fotelból a szőnyegre. Halott volt.”
