Christian Jacq: A Nyugat akáciája alatt (Ramszesz 5.)

Immáron negyven éve ül Egyiptom trónján II. Ramszesz. A fény fiának négy évtizedes uralkodása alatt Egyiptom visszanyerte hajdani nagyságát-dicsőségét, ismét a Kelet leghatalmasabb, legerősebb birodalma. Ramszesz öreg napjaira nyugalomra vágyik, élvezni szeretné munkája gyümölcsét. Ám a sors megtagadja tőle e kegyet: uralkodnia kell, kormányoznia országát. A béke megőrzése a legnehezebb feladat: az egykori ellenségből lett szövetséges, a hettiták fejedelme újabb háborúval fenyegetőzik, ha Ramszesz egyezségük megpecsételéseképpen nem veszi feleségül lányát, a legyőzött és visszavágásra készülő líbiai tartományok is forronganak, az udvari intrikusok sem nyugszanak. Ramszesz még mindig az égiek kegyeltje, a csodatévő: vizet fakaszt a sivatagban, parancsol a Nílus habjainak, szövetségessé teszi az ellenségeket, összebékíti a vetélkedő isteneket. Ám a végső, utolsó ellenfelét, az Időt – amely sorra ragadja el barátait – ő sem győzheti le. A feltartóztathatatlanul, diadalmasan előrenyomuló idő egyre szorongatóbb magányra kárhoztatja a fáraót, immár egyedül kell felfennie a harcot Egyiptom ellenségeivel. Aztán egy nap Ramszesz elindul utolsó útjára, megtér végső nyugvóhelyére. Améni, az írnok, aki egy emberöltőn át hűségesen szolgálta fejedelmét, lelkiismeretesen feljegyezve hatvanhét éves uralkodásának minden eseményét, csak ekkor teheti le végleg írónádját. A kör bezárult. Véget ért egy emberből istenné ragadott, majd ismét emberré lett nagy uralkodó életútja. Véget ért egy nagy korszak az ókori Egyiptomnak, a fények és árnyak mágikus birodalmának a történelmében. És véget ért a francia Christian Jacq ötkötetes varázsos regényfolyama, amely egy, az emberi emlékezet feneketlen kútjában elsüllyedt mesés világot teremt újjá a ma olvasója számára.