A Tóth Ilona-ügy nem csak Tóth Ilona ügye. Az 1956 utáni megtorlás tízezreket sújtott. A megtorlásban tízezrek vettek részt, nyomozóként, ügyészként, bíróként, „pufajkásként". Nekik tízezrével hozzátartozóik vannak. Ők – saját nézetrendszerük szerint – a „törvényes rendet védték" (Horn Gyula), melynek köszönhették az elmúlt évtizedekben előmenetelüket, egzisztenciájukat, kivételezett életmódjukat. Ha bebizonyosodik egyértelműen, hogy alaptalan, aljas eljárások részesei voltak, szétfoszlik egzisztenciájuk, a köréjük vont hamis bűvkör. Ezért „gyilkosozik" az eltartott holdudvar egy része, nem törődve a tényekkel. Mint Wittner Mária mondta: „Tóth Ilonával a forradalmat akasztották fel." A cél a forradalom, a forradalmárok lejáratása volt az ország népe s a külföld előtt. A „koncepció" azt kívánta bizonyítani, ha ilyen kiváló ember képes aljas gyilkosságra, milyen lehet a többi forradalmár, a többi elítélt. Milyen lehetett a forradalom, ahol a legkiválóbbak ilyen tettet képesek elkövetni. Ezért védik teljes erővel a XX. század legnagyobb hatású, a magyar történelem egyik leggyönyörűbb forradalmának leverői és megtorlói a Tóth Ilona-ügy hamis koncepcióját. A történelem, Európa, a világ azonban már ítéletet mondott felettük. Tóth Ilona ártatlanságát, a per aljas koncepción alapuló megalapozatlanságát már nem kell bizonyítani.
