Kárpáti Kamil új verseskötete költői önéletrajzként is olvasható. Olyan biográfia ez a könyv, amelynek írója az itt és most állapotából kutatja költészetének kiindulópontját. Ezeket kell föltérképeznie ahhoz, hogy elmondhassa nekünk, hol keressük versei "szívverését", "a kihagyást, a megnevezhetők közt a hézagot". Hiszen saját szívünk működésére is csak akkor figyelünk fel, ha öröm vagy bánat miatt az görcsbe rándul. E párhuzamos életrajzból egyaránt kibontakoznak a gyermekkor valós és mitikus élményei, a börtönévek tragikus megpróbáltatásai, a Szerelem ajándékai, a mindennapok örömei és bánatai, és ugyanakkor föltárulnak előttünk a szellemi és művészeti ösztönzések, a képzőművészet inspiráló motívumai is. Ezeket megismerve kapunk igazán kulcsot Kárpáti világszemléletéhez, etikájához, költészetének alapelemeihez.
E kötet olvasói olyan költővel találkoznak, aki az "alagsorok alatti mélyben" követte "az ismétlődő iszonyt", és talán éppen ezért "a sárral tömött szájú ének"-et tartja igazi költészetnek. Ez indokolhatja, hogy látomásait "valónál valódibbnak" érezzük, és a komor hangulatok ellenére költői képei körül "fenyőszagú a levegő, és almaharapás-zamatú".
