Rohrsetzer Sándor Kolloidika - Mikrofázisok, micellák, makromolekulák

Bizonyára ​meglepetéssel veszi észre az olvasó a könyv szokatlan szerkezetét, a kétoszlopos felépítést és a tárgyalt kérdések pontokba foglalását.

Az első oszlop tartalmazza a cím által körülhatárolt terület legfontosabb törvényeit és szabályait. Minden ilyen területhez több kérdéscsoport tartozik, amelyeket pontokba foglaltunk össze. Az egyes pontok a kérdéscsoporthoz tartozó legfontosabb alapinformációkat tartalmazzák. Ezek megértését segítik a második oszlopban található példák. E szerkesztési mód teszi lehetővé az igen sok példa bemutatását, anélkül hogy a könyv terjedelme nagyon megnőne. Így ugyanis nincs szükség hivatkozásra és annak újbóli leírására, hogy a példa melyik ismeretre vonatkozik. Az elméleti ismeret és a példa egymás melletti megjelentetése erősíti a fogalmak helyes értelmezését és megjegyzését. A pontokba foglalás nagyon megkönnyíti az előző ismeretekre való egyértelmű hivatkozást és így a kolloidika különböző területei közötti kapcsolat megteremtését. Nagy előnye az is, hogy a szokásos könyveknél kevésbé köti az előadót a tananyag felépítésében.

Az egyes pontokhoz tartozó és a pontok után teljes oldalszélességben közölt feladatok célja az, hogy az olvasó önmagát ellenőrizhesse tudásának szintjéről. A feladatok megoldása megkívánja az ismeretek pontos értését, és kíván bizonyos kombináló készséget is, ill. a feladatelemzések gyakorlása fejleszti e képességet. Jól segíti az egyéni tanulását azoknak, akik kolloidikát korábban nem tanultak, később mégis szükségük lett rá. Oktatók számára nagy könnyebbséget jelent a szemináriumi oktatás megvalósításához. E feladatok többnyire nem számítási példák (ilyenek bőven találhatók más kolloidika könyvekben), hanem a kolloidkémiai gondolkodás sajátos vonásait fejlesztő kérdések.

A szerkesztés másik jellemzője, hogy a könyv két fő fejezetre oszlik. Az I. részben találhatók a kolloidikai alapismeretek, azok, amelyek érvényessége várhatóan tartósan fennmarad, amelyek nélkülözhetetlenek a kolloidikai jelenségek és folyamatok közötti kapcsolatok megértéséhez. A II. részben visszatérünk az I. rész azon fontosabb kérdéseinek részletesebb tárgyalására, amelyek a mai kolloidika fő irányzatait képviselik. E megoldás ugyan helyenként csekély ismétlést kíván, viszont abból a szempontból igen előnyös, hogy az olvasó e fejezetekkel már a kolloidika egészének ismerete után találkozik.

A II. rész célja a kolloid rendszerekkel dolgozó ipari szakemberek és az egyetemi vegyész szakok nagyobb igényeinek a kielégítése. E cél teljesen akkor valósul meg, ha a fejezetek számát egy második kiadásban mintegy duplájára növeljük. Az egyetemi oktatás tematikai sokrétűsége miatt azonban célszerű lenne, ha a hiányzó fejezeteket a társegyetemek előadói írnák meg.