A Korunk gyermeke Ödön von Horváth (1901-1938) utolsó befejezett regénye. 1938-ban jelent meg, nem sokkal a szerző halála után, Amszterdamban. Németországban a többi művéhez hasonlóan ezt is betiltották. A regény névtelen hőse és mesélője egy húsz év körüli német fiatalember, aki a világgazdasági válság éveiben munkanélküliként tengődik, mígnem a hadseregben talál otthonra, közösségre. A háborúra készülő Németország ifjú katonája feltétel nélkül hisz a háború igazságosságában, és abban, hogy a hazáért mindent fel kell áldozni, mert „az egyes ember már nem számít”. Az örök kispolgár, a Hogyan letten én néger?, és a gyakran játszott drámák (Mesél a bécsi erdő, Kasimir és Karoline) mellett az életmű magyarul eddig nem olvasható nagyszerű darabja a Korunk gyermeke című regény. Fájdalmasan gyönyörű és kegyetlen mű. A Führer-kultuszba, a náci demagógia mocsarába süppedő Németország pontos ábrázolása a semmit sem számító, kiszolgáltatott és tehetetlen kisember szemszögéből.
