A Légiháború Magyarország felett 2. kötete az ország elleni hadászati légiháború eseményeit tárgyalja, az 1944. május 1-jétől 1945. március 30-ig terjedő időszakban. Gyakorlatilag ekkor szűnt meg a brit és az amerikai légierő tevékenysége magyar terület ellen.
A szerzők törekedtek a teljességre és a több évtizedes kutatómunka eredményeként megszületett mű az első kötethez hasonló módon ismerteti a magyar és német vadászrepülők és a légvédelem tevékenységét a brit és amerikai légierők ellen a II. világháború végéig.
Az anyag több mint 120 fotót és mintegy 50 térképet tartalmaz, amelyeket még sehol sem publikáltak, a magyar városok elleni bombázásokról és a légiharcok lezajlásáról.
A szövegrészt 5 nagy fejezetre oszlik: az olajháború a magyar finomítók ellen 1944 májusától augusztusig, a pályaudvarok elleni nagy támadássorozat, a hadiipar üzemei elleni csapások, kísérlet az ország „kibombázására” a háborúból 1944 szeptemberében, és a repülőterek és a közlekedési központok elleni támadások 1945 tavaszáig.
A leíró rész az ország iparát ért károk összegzésével és a lakosság háborús veszteségeinek ismertetésével zárul. Mivel számos anyag nem volt illeszthető a szövegszerű leírásba, ezeket a mellékletben foglaltuk össze.
A melléklet tartalmazza a 101. honi vadászrepülő-osztály, majd -ezred századainak ismertetését, a pilóták ma ismert névsorát, a honi légvédelemben elért lelövéseket és a nyilvántartott veszteségeket. A csehszlovák és a magyar terület felett lezuhant brit és amerikai repülőgépek és részben a személyzetük adatait. A magyar városok és helységek bombázási listáját, az országra dobott bombasúly összegzését helységek szerint is.
Itt szerepelnek a 15. AAF vadász- és bombázóalakulatainak színjelzései, a magyar légierők felségjelzéseinek változásai 1939–1945 időszakában rajzos ábrákon, és az alkalmazott főbb géptípusok műszaki adatai. Megemlítésre kerülnek a brit légierők által a Dunába telepített aknák, és az ellenük folytatott harc is.
A szerzők a krónikás részletekre törekvő igényéve és a tudományos kutató alaposságával adják közre az eseményeket.
