Linna: Az ismeretlen katona (A Finn irodalom könyvtára)

Elindul ​egy kis nép kis serege, magukat nagy – és hódításra termett – nép hivatottjainak vélő tisztek parancsára, hazafiságot nacionalista önteltséggé dagasztó szólamviharban: hódítani. Évek múlva visszaérkezik a haza régi határára, aki megmaradt a kis seregből: abból a kis csapatból, amelyről ez a regény szól, alig néhány ember, és abból a kis csapatból, amelyben már a sereg indulásakor is alig akadt közkatona, tizedes, aki hőse akart volna lenni a háborúnak.
Az 1941–1944-es háború krónikája is ez a regény, esztendőké, amikor a finn hadsereg a német hódítók szövetségeseként hadat viselt a Szovjetunió ellen. Sokkal inkább krónikája azonban az ismeretlen katonák szenvedéseinek, félelmeinek, értelmetlen halálok sokaságának. Nagyralátó tisztek és csak békességben élni akaró névtelenek ellentéteinek. Szólamok és rettentő, halálos valóság ellentétének. Lázadó ismeretlenek gyötrelmeinek és halálának, törvényszerű elpusztításának leírásában kegyetlenül következetes.
A nacionalista illúziók szétszaggatásának feladatát válalta hazájában Väinö Linna. Az illúziórombolással kiváltott heves vitákat, megbotránkozást is. A hódító háború elleni tiltakozást is, és ezt az utóbbi feladatot úgy, hogy testes regényében szinte meg sem jelenik a szovjet hadsereg, amelyet mindvégig „ellenségnek” kell hívni: csak egy védekező, majd álljt parancsoló, majd ellentámadásba lendülő óriási erő áll mindvégig szemben, túlsó lövészárkokban, dombok és mocsarak túlfelén, s az emitt küzdők és halálraítéltek – milyen sokáig mégis engedelmesek – céltalanságtudatával áll szemben. Az erő és a halálra szánt erőtlenség kísérteties szembesítése bizonyítja, hogy kinek az oldalán van az igazság. Tisztek, karrieristák, főtisztek, nacionalista hőzöngők és ismeretlen alárendeltjeik közt feszülő ellentét bizonyítja, hogy kinek az érdeke volt az 1941–1944-es támadó finn háború: nem a népé.
Kiadások sokaságát érte meg ez a regény a maga hazájában, számos világnyelven jelent meg, számos kisebb nyelvterület külföldi irodalmát is gazdagította. Finnországban elvégezte azt a nagy feladatát, hogy ítélkezni segítsen azok fölött, akik egy Nagy-Finnország hódításábrándjába hajszoltak bele egy békés kis népet. Világszerte elvégezte azt a feladatát, hogy szegények, békések, ismeretlenek nevében tiltakozzék a háborúk ellen.