Tartalom: "Amikor visszapillantok a gyerekkoromra, nem is értem, hogyan éltem túl. Természetesen nyomorúságos gyerekkorom volt, a boldog gyerekkor egy hajítófát sem ér. A szokványos nyomorúságos ír gyerekkor, de még ennél is sokkal rosszabb a nyomorúságos ír katolikus gyerekkor."Így kezdődik Frank McCourt regényes memoárja, amelyről egyik amerikai méltatója a következőket írta: "McCourt sajátosan lírai és sajátosan ír hangja többek között James Joyce-ot idézi. Ugyanolyan elragadó és ugyanolyan jókedélyű. De ahogy McCourt és társai a nyomorral küzdenek, abban van valami bátor drámaiság, ami közelebb áll a mi korunkhoz. Ezek az emberek soha nem merülnek el az önsajnálatban (nem engedhetik meg maguknak), soha nem vész ki belőlük a tűz. McCourt nevét csupa nagy betűvel fogják beírni az emlékiratok nagy könyveibe."
