Miért rakosgatom össze a homályba igyekvő arcokat, nyarakat, éveket? Miért jegyezgetem az iskolaudvart, a halászokat, a zegzugos folyosók titkait, barátok mosolyát, átbeszélgetett éjszakák mondatfoszlányait, a városokat, a hotelszobákat, csillogó szemeket, készülő szerepeket? Miért? Talán mert velem vannak! Ha nem akarnám is, viszem őket. És én akarom! Meg akarom őrizni, ahogy én láttam, ahogy én hittem, ahogy én szerettem!
