A Mrs. Haroy, avagy a bálna emlékezete az identitáskeresés regénye. Színtere Olaszország és egy aprócska állam, Luxemburg a magyar olvasó számára javarészt ismeretlen, de mégis nagyon ismerős világával. A nagyhercegség határainak megrajzolásakor még senki sem sejtette, hogy a föld mélyén miféle kincs, mennyi vasérc rejtőzik. Kilométereken múlt, hogy a terület, Luxemburg gazdagságának megalapozója, nem Belgiumhoz került. A vasbányák megnyitása előtt létbizonytalanságban élő luxemburgiak ezrei vándoroltak ki az Újvilágba, s amikor égetően szükség lett munkáskezekre, német, majd olasz bevándorlók egész sora érkezett a jobb megélhetés reményében az országba. Így keverednek, a regény narrátorának, Claude-nak a nagyszülei is Luxemburgba az első világháború előtt. Akár a bálnák, ezek az óceánokba menekült, vándorló emlősök, a család tagjai is ide-oda vándorolnak Luxemburg és Olaszország között, a helyüket, a saját nyelvüket és önmagukat keresik a kultúrák és nyelvek kuszaságában, miközben a háttérben ott kavarognak a 20. század első felének történelmi viharai. A narrátor az emlékezetben, gyermekkori emlékeiben keresi a kapaszkodókat identitása megtalálásához, apró homokszemekből építkezve. De lehet, hogy ezek a homokszemek, az emlékek is csak a fikció, a képzelet birodalmába tartoznak
