A huszadik század egyik ismert történésze az 1990-es évek végén azt írta: „A kommunizmus szörnyű őrültsége véget ért.” Az őrültség sajnos még él. A milliókat megsemmisítő kommunizmus dokumentálása és felszámolása csak részben történt meg, a zöme tisztázatlan maradt. Reméljük, hogy lassan erre is sor kerül. E könyv szerzője, Nádasdy Nikolits Andrea a saját, átélt tapasztalatain keresztül mutatja be a magyar társadalom egy nagy részének a kommunista rendszer általi megsemmisítését, a második világháború utáni, ma már jól ismert „osztályharc” örve alatt. Ez a maga nemében minden tekintetben ugyanolyan kegyetlen, mint akármelyik faji megkülönböztetés alapján történt diszkrimináció. Lassú pusztulásra ítélve, olyan, mint amikor homokba temetnek valakit. Még a pórusain keresztül sem lélegezhet. Ezen életrajz hihetetlen kurázsit és rátermettséget tükröz. Az írás stílusa nagyszerű, tele ironikus részletekkel, anekdotákkal és akasztófahumorral. Mint ő maga mondotta, ez utóbbi elengedhetetlenül szükséges volt a túléléshez. Élénken adja vissza az elmúlt száz év egyik fontos fejezetének magyarországi eseményeit, ugyanakkor általános emberi problémákkal foglalkozik: otthon, összetartozás, család, barátság, számkivetés és reménység a hazatelepülésre. Elkötelezettség, kitartás, humor egy ellenséges környezet dacára, ami építi vagy megtöri az emberi szellemet. Ajánlom ezt a könyvet azoknak, akik érteni szeretnék és tanulságot akarnak levonni múltunkból, hogy ezeket az örök érvényű emberi problémákat kezelni tudják a huszonegyedik században.
