George Orwell: Tragédia Burmában (Első kiadás)

"Barátom, barátom, megfeledkezik a keleti jellemről. Hogyan is fejlődhetnénk a magunk apátiájában és babonáival? Önök legalább törvényt és rendet hoztak. A rendíthetetlen brit igazságszolgáltatást és a Pax Britannicát. Pox Britannica az, doktor, vérbajos Britannica. Különben is kinek hozott békét? A hitelezőnek és az ügyvédnek. Persze, hogy fenntartjuk a békét Indiában, saját érdekből, de hová vezet ez a sok törvény és a rend? Még több bankhoz és még több börtönhöz." (...) "Nem tagadom, hogy bizonyos tekintetben modernizáljuk az országot. Nem tudjuk nem megtenni. De mire befejezzük, szétverjük az egész burmai nemzeti kultúrát. Valójában nem civilizáljuk, csak beledörgöljük a saját mocskunkat. Hová vezet ez a haladás, ahogy ön nevezi? A mi jó öreg gramofonokkal és keménykalapokkal berendezett disznóólunkba! Néha azt gondolom, kétszáz éven belül mindez - lábával a szemhatár felé intett - mindez eltűnik: erdők, falvak, monostorok, pagodák - nem marad belőlük semmi. A helyükön egymástól ötven méterre épített rózsaszínű villák pompáznak majd, végig a hegyoldalakon, ameddig ellát, egyik villa a másik után, és mindegyik gramofon ugyanazt a dallamot játssza. Az erdők mind letarolva - elpépesítve a News of the World számára, vagy beledarálva a gramofonok ládájába. De a fák bosszút állnak