Idén kétszáznegyven éves. Talapzaton álló szobor, arcéle nemes, mosolya egy múltbéli mindentudó bölcsé, aki meg nem értett lángészből lett az idők során mindenki kedvencévé és előképévé.
Az én történetem nem őróla szól… hanem egy huszonegy éves fiúról, aki tépelődött, szorongott, hibát hibára halmozott. Aki néha elviselhetetlen volt. Kötekedő, nyűgös, sértődékeny, túlzottan önérzetes, nemtörődöm, összeférhetetlen. A „libertas optima rerum” jelentése „szabadság mindenek felett”. Ő ezt kereste mindenütt, leginkább élete eme sorsfordító fél évében – az egyén, az alkotó, a haza, az emberiség szabadságát. Történet egy fiúról, akinek fájdalmas és küzdelmes utat kellett megtennie ahhoz, hogy talapzaton álló szobor legyen belőle. Történet Róla, akit mindannyian ismerünk.
