A kötetben Polcz Alaine mesél nekünk életéről. Könyve meghitt dialógus író és olvasó között. Olyan rejtelmekbe is beavat, amelyek ritkán tárulnak fel az irodalmi berkeken kívül élők számára. Polcz Alaine karnyújtásnyira visz a barátaihoz, például Weöres Sándorhoz és Károlyi Amyhoz, Nemes Nagy Ágneshez vagy Vajda Júliához. Pátosz nélkül szól az emberi találkozások katartikusan ünnepi és színes pillanatairól egy kietlen korszak szürke hétköznapjaiban. Visszatekint izgalmas élete meg-megcsillanó történéseire, megosztja velünk tapasztalatait találkozásokról, barátságról, ártatlan flörtről, bizakodásról, nélkülözésről, tunéziai utazásról.
Ismét tanulhatunk Polcz Alaine-től. Könyvében öregedni tanít csendes, konok szeretettel. Megmutatja, hogyan válik örömtelivé az idős kor, amely szerinte az életnek éppoly értékes és természetes része, mint az ifjúság. A sorsunkban való tevékeny jelenléttel érdemeljük ki az öregség szelíd bölcsességét, ami kárpótol a múltba vesző ifjúságunkért.
