1460, Anglia: a rózsák háborúja. Két ellenséges csoport, a York- és a Lancaster-ház hívei igyekeznek miszlikbe aprítani egymást abban a csatározássorozatban, amelyet csakis az angolok nevezhettek el egy finoman illatozó virágról. A körülmények és az éghajlat cseppet sem tekinthető eszményinek, a három távol-keleti utazó azonban nem kikapcsolódás céljából keresi fel az országot: egy elveszett rokon felkutatásán iparkodnak. Az ángliusokról azonban rövid úton kiderül, felettébb különös népség. Az őslakosok többsége elnyomásban élő, megfélemlített szántóvető, s amelyik főnemes nem tudja visszavezetni a családfáját a normann hódítókig, az már nem is számít embernek. A kegyetlen, véres csaták közti szünetekben gusztustalanabbnál gusztustalanabb nyilvános kivégzéseket rendeznek, fura pózokban (és meglehetősen röviden) szerelmeskednek, illetve kedvenc játékukkal, egy levegővel teli hólyag ide-oda rugdosásával szórakoztatják magukat, ami minden tekintetben a háborúra emlékeztet, csak ők „lábintónak” hívják. A vidzsajanagari látogatók bolondnak nézik őket, mert mindennek a tetejébe folyton azzal ámítják magukat, hogy egy nap majd ők lesznek a világ urai…
