A történet első része szabályos légiósregény, összebogozott szálak nélkül. Az izgalomkeltés egyetlen eszköze a légiós élet borzalmainak ecsetelése. A hat német származású, mindenre elszánt légiós, egy Vörös Liliom nevű arab táncosnő közreműködése és néhány irányzott szuronydöfés árán nagy mennyiségű platinához jut. Megszöknek a légióból és rengeteg őserdőn keresztül kell átvergődniük, míg sikerül leütniük Horn-t, a hatodik légióst, aki nem hal meg, de bosszút esküszik. A könyv második részében (ami detektívregénybe csap át), a mesébe illő kincsekből az öt gazember részvénytársaságot alapít Londonban. Rejtélyes módon azonban egymásután a részvénytársaság két tagját is a Themzébe ölik. A fiatal, jóképű Connor detektívfelügyelő teljesen tanácstalan, és várható, hogy a harmadik volt légióst is elteszik láb alól, akiről pedig kiderül, hogy nem is gazember, csak egy latintanár, akinek igen csinos lánya van. Végül, még néhány hulla árán megoldódik a rejtély...
A könyv nem tartozik az író legsikerültebb kalandregényei közé. Hiányzik belőle az egyéni ízű humor, mely későbbi regényeit népszerűvé tette és amely már átmenet a kalandregény és annak paródiája között.
