Az első világháborút lezáró békeszerződések számos, Németországra vonatkozó szankciója között a hadsereg személyi és technikai állományával kapcsolatos megkötések is szerepeltek. Adolf Hitler hatalomra jutását követően azonban a hadvezetés sorra játszotta ki ezeket a korlátozásokat, eleinte civil programoknak álcázva a fegyverfejlesztéseket, majd az évek múlásával egyre nyíltabban, arrogánsán és agresszíven felvállalva azokat. A Heereswaffenamt a harmincas évek második felében nagyon komoly anyagi, illetve humán erőforrásokat fordított a modern harceszközök fejlesztésére, amely eredményeképpen modern kézifegyverek, harcjárművek és repülőgépek születtek a rajzasztalokon, illetve kerültek sorozatgyártásra. A második világháború első szakaszában a jól megválasztott stratégia mellett ezek a fegyverek biztosították a Harmadik Birodalom hadseregének ütőképességét. A háborús készülődés jegyében a HWA és az OKL főleg a támadásra alkalmas fegyverek megalkotására vonatkozó programokat részesítette előnyben, a védekezésre alkalmas fegyverek fejlesztése csak másodlagos jelentőséggel bírt a hadvezetés számára. 1941-re azonban, ahogy a német hadsereg addigi fölénye megingott, majd fokozatosan elenyészett, egyre nagyobb szerepet kaptak a különböző védekező fegyverek is.
