Robert E. Howard: Conan a kalandor

Paták dübörögtek a rakpartra vezető utcán. Egy fekete lovas száguldott ki a házak közül, és olyan hirtelen rántotta vissza hátasa kantárszárát, hogy az riadtan felágaskodott. A kapitány dühösen felbömbölt, amikor a lovas leugrott a nyeregből és óriási szökkenéssel a gálya főfedélzetén termett.
– Ki hívta magát a hajóra?
– Induljanak már! – kiáltotta az idegen szilaj kézmozdulattal, hogy piros csöppek szóródtak a kartjáról szerteszét.
– Ki tudja fizetni az utat?
– Csupasz acéllal fizetek! – mennydörögte a láncinges férfi, és meglengette a hatalmas kardot, mely kékesen csillámlott a napban. – Cromra mondom, ember, ha nem indul el azonnal, a legénysége vérében fürösztöm meg ezt a gályát!
CONAN, a barbár elégedetten pillant a rakpartra özönlő üldözőkre, akiket sikerült maga mögött hagynia, és még nem is sejti, hogy élete hamarosan új fordulatot vesz, mert találkozik Bélittel, a Fekete Tengerpart kalózkirálynőjével, s olyan kaland várja, melyről eddig álmodni sem mert.