Sánta-Balog Csaba: Hun ​birodalom titokzatos története - Titokzatos kultúrák, különleges szokások, eltűnt népek

Ki ​volt Attila, a hun nagykirály? Lóhúsevő barbár harcos, vagy éles eszű hadvezér, esetleg mindkettő?
Annyi bizonyos, hogy a végtelen puszták mélyéről tört elő lovasaival (a mai Kína és Perzsia területén egyesültek a hun törzsek) és özönlötték el Szittyaországot. Birodalmuk hatalmas területet olvasztott egybe – egyfelől az Északi-tenger, kelet felől Ázsia, nyugat felől az Etel határolta –, de a nomád nép Ruga nagyfejedelem fiának, Attilának vezetésével mégis hódító hadjáratra indult…
Átkelvén a Volgán (Etel), várakat és városokat dúltak fel, romboltak le és gyújtottak fel, legyőzték a rómaiakat, gótokat, dánokat, normanokat, litvánokat és ruténeket. Főhadiszállásukat Budán rendezték be, hogy innen indulhassanak újra meg újra könyörtelen portyáikra.
Nagyszerűen képzett lovasaik meghajlított íjaikkal halálos pontossággal találtak célba, ló és lovasa ilyen páratlan harmóniájával még nem találkozott a világ…
A catalaunumi (népek csatája) után Attila, Isten ostora ellenállás nélkül nyomult hordái élén egészen Rómáig, lábai előtt hevert a nagy Nyugat-Római birodalom, amikor is a félelmetes ellenség helyett egy szelíd, sovány, aggastyán férfi, I. Leó pápa és küldöttsége járult elé. A szent ember megaíázkodva, térden állva könyörgött a „földkerekség rémének”, hogy ne hányja kardélre az Örök Várost.
…és a kutyafejűnek csúfolt barbár király csendesen visszafordította lovát Pannónia irányába, hazafelé…