Schnitzler számára elegendő írói kiindulópont néhány, a valóságból vett élethelyzet, monndjuk egy szerelmi esemény. Ábrázolásmódja elsősorban atmoszférateremtő erejével tűnik ki. Világa igézően mágikus, ugyanakkor e világ szimbólumoktól mentes, céltalan. Bizalmas, személyes viszonyaik által fogva tartott férfiak és nők a főszereplői színdarabjaihoz hasonlóan novelláinak is. Ez utóbbiakban azonban a tragikus elem a domináns. Schnitzler vétkektől terhes és vonzerővel teli hosei kiúttalannak vélt helyzeteikből a halálba menekülnek. Az egykor hírnévre, dicsőségre vágyó öregedő színész, a katonatársáért kockázatot vállaló, majd volt szeretője által megalázott tiszt, az apja adósságai miatt áldozatot hozó fiatal lány: mind-mind az író alkotta sors mártírjai.
