Szüksége van-e egyáltalán ennek a könyvnek figyelem-felhívó, kedvcsináló „fülszövegre”? Van-e zenebarát, operarajongó az egykori Simándyba szerelmes kislányoktól a megcsontosodott szakmabeliig, aki ne ismerné, ne szeretné Simándy József hangját, művészetét?
Ő volt valóban a háború utáni évtizedek első számú operai kedvence, dalszínházunk kétségkívül legnépszerűbb művésze. Akármelyik szerepét énekelte, mindig a legmagasabb rendű operai művészet szem- és fültanúi lehettünk. Simándyt olyan művészek nevelték Simándyvá, mint Klemperer és Ferencsik, Oláh és Nádasdy: a háború utáni Operaház stílust meghatározó karmesterei és rendezői, Az ő munkájuk nyomán, de legalább ennyire a művész vele született zsenialitása és szorgalma, mindig a művészetet szolgáló egyénisége révén jött létre az ideális Bánk bán, Otello, Manrico, Radames, Stolzingi Walther, Florestan és Don José.
És most, ebben a könyvben Bánk bán elmondja… Elmeséli életútját az autószerelő műhelytől a világhírig, az első Don Josétól a búcsúest Otellójáig. Elmondja – amennyire szavakkal el lehet mondani –, hogyan lett énekesből művész, hogyan látja az éneklés művészetét. Mindent elmond, amit Simándy Józsefről tudni kell.
A szöveggondozó „krónikás”: Dalos László
