A hosszú ideig kanadai emigrációban élő, de néhány éve szülőföldjére, a Székelyföldre visszatelepült író novelláiban fiatalkora székelyudvarhelyi miliőjét eleveníti meg. Írásainak erénye a pontosság, a viszonylag szűkszavúan megírt jelenetekben egyszerre bujkáló humor és tragikum. A móriczi, Tamási Áron-i hagyományokat folytató elbeszélések legalább annyira tipikus emberi sorspéldázatok, mint amennyire a korra és a helyre jellemző, sehol másutt így meg nem történő élethelyzetek, melyek mögött ott lüktet a székely vér, temperamentum, ott dolgozik a székely ember jellegzetes gondolkodásmódja. A realista próza kedvelőinek figyelmébe érdemes ajánlani.
